A kalóriafaló futás

  Milyen furcsán nézhetek ki, amint izzadságban tajtékozva rohanok a gumiszalagon a semmi felé, mint a versenyegér? Bizonyára sokan tennék fel ezt a kérdést azok közül, akiknek túl személytelen és mûvi a fitnesstermek gépi világa. Azonban ez a réteg is szeretne mozogni. Európa szerte újra felfedezték a szabadidõsport szerelmesei a jó öreg Rousseau „vissza a természethez” filozófiáját. Sorozatunkban e szabadlelkû olvasóinknak kívánunk segítséget nyújtani és kedvet csinálni a természetben ûzhetõ fitness irányzatok ismertetésével.

 Futáskor semmibe vehetjük édesanyánk gyermekkorunkból ismert intelmeit. Végre kimehetünk az esõbe, össze-sározhatjuk a cipõnket és sötétedés után is szaladgálhatunk a szabadban. Ilyenek a futók. Kicsit lázadóak, picit önfejûek, szeretnek újra és újra gyermekek lenni. 

A futás valójában kilépés a felnõttek szánalmas világából és segítségével visszakapjuk az ártatlanságba vetett hitünket. A futó gyakorlatilag két életet él. Az egyik a dolgos hétköznapok rideg valósága, melyet gyakran csak testben él meg, lélekben felülemelkedve rajta. A másik az igazi színtere. Az erdei ösvények kanyargós világa, itt eggyé olvad fa, madár, ember… A világmegváltó gondolatok helyszíne ez, ahol a futás által kibuggyanó örömhormonok fantasztikus ötleteket szülnek. A futást zaklatottan, kifacsartan elkezdõ ember újjászületve, tele hittel, tervekkel áll meg, biztosan tudva, ha igazán akarja minden sikerülhet. Ez a biztos pont az életében, amit senki nem vehet el tõle, az állandóság, a szárnyaló szabadság.

A futás a gyaloglás mellett az ember legtermészetesebb mozgásformája. A láb mindig kéznél van, szokták mondani. A futás egyszerû, nem kell tanulni, gyermekkorunk óta a sajátunk. Olcsó, nem igényel különösebb befektetést. Kizárólag egy nem elnyûtt, minõségi futócipõt, ami megvédi a mozgatórendszerünket a futásnál fellépõ becsapódások hatásaitól.

 Ha rászántuk magunkat, hogy csatlakozunk a futók népes táborához, akkor kezdjünk egy alapos sportorvosi vizsgálattal, konzultációval. Állítsunk fel ésszerû és megvalósítható célokat! Ne akarjunk a mai harácsoló világnak megfelelõen mindent egyszerre és azonnal bekebelezni!

 Mindenképpen egy gyalogló, kocogó vegyes edzéstervvel kezdjünk, amit szakképzett trénerrel állítassunk össze. A program kulcsa bármilyen furcsa is, a gyaloglás. Ez készíti fel a lábunkat, izom és ízületi rendszerünket, valamint keringésünket a futáshoz. A gyaloglás kellemes nem tûnik fárasztónak, nincs légszomj, mint a kezdõ futóknál általában. Két hét rendszeres és következetes gyaloglás után elkezdhetünk kocogni. Lassan kocogni. A sebességet felejtsük el, ne megtett kilométerekben, hanem futópercekben gondolkodjunk.

 Az újoncok alapvetõ hibája a túl gyors tempó, ami kifulladáshoz vezet. Késõbb ez izom és ízületi fájdalmakat is eredményezhet, emiatt elvész a lelkesedés és abbahagyják anélkül, hogy élvezték volna a futást. Alapvetõ igazság, hogy a futás és a gyaloglás közti különbség nem a sebességben, hanem az elszántságban és az ésszerûségben rejlik. Tempónk egyezzen meg a lendületes gyaloglás sebességével, tehát próbáljunk meg olyan lassan kocogni, ahogy csak tudunk. A pulzuskontrollált edzés jelentõségére csak annyira térjünk ki, hogy minden embernek létezik elõre megállapítható, életkortól, edzettségi állapottól függõ pulzustartománya, amivel céljainak megfelelõen tréningezhet. Kezdõk számára ez az ún. „zsírégetõ pulzustartomány”. Akkor futunk megközelítõleg ebben a zónában, ha könnyedén és különösebb levegõkapkodás nélkül akár beszélgetni is tudunk futótársunkkal. Ezt beszédtesztnek szoktuk nevezni.

 Kulcsfontosságú a futóterep kiválasztása is. Lehetõség szerint kerüljük az aszfaltot, a betont mivel csont és ízületi rendszerünket károsíthatja. A legalkalmasabb terület a futók „szentélyének” is nevezhetõ erdei földutas ösvények. Ez a talaj a komposztálódott avartól, tûlevelektõl, fakérgektõl rugalmas, ízületkímélõ. Kitûnõ megoldás még az egyenletes felületû földút is.

 Végezetül tegyünk említést a futás néhány jótékony hatásáról. A legfontosabb a test és a lélek közti harmónia kialakulása. A futót erõs test és nyugodt lélek jellemzi. Mentálisan észrevétlenül válunk egyre kiegyensúlyozottabbá. A sikeresen teljesített futócélok pallérozzák a jellemet. Önértékelésünk, önbecsülésünk felértékelõdik. Testi síkon a súlyfelesleggel rendelkezõk energiaraktárai lényegesen megcsappannak. A futás az összes sport közül a legtökéletesebb kalóriafaló tevékenység. Állóképességünk a szárnyaló ifjúságunkat fogja felidézni. Szív és érrendszerünk, légzõrendszerünk gazdaságos mûködése, anyagcsere folyamataink tökéletesedése lesz a jutalom fáradozásainkért. Teljesen kicserélõdünk, képesek leszünk legalább 30 percet folyamatosan lefutni.

 Ezután elgondolkodhatunk a folyta-tásról. Miután alaposan megdolgoztunk az „újjászületésünkért” badarság lenne abbahagyni a futást. Kipróbálhatjuk magunkat elsõ versenyünkön. A versenyek hangulata egyszerûen magával ragadó, azt át kell élnie minden sportolónak.

 Arany Csaba
Testnevelõ, sportoktató, kardio-erõnléti tréner, maratoni futó

Forrás: www.wellnessvilag.com